A munkavállaló és a munkáltató között munkaszerződéssel létrejövő jogviszonyban mindkét felet jogok és kötelezettségek illetik meg. Ezek közül egy a munkavállaló kártérítési felelőssége, vagyis abban az esetben, ha neki felróható magatartást tanúsított, vagyis nem úgy járt el, ahogyan az adott helyzetben elvárható lett volna, úgy kártérítési felelősség terheli. Az ennek kapcsán megállapított kártérítés összegszerűségére hatással van, hogy a károkozás szándékos vagy gondatlan volt-e.

A Munka törvénykönyve szerint a munkavállaló felelőssége főszabály szerint felróhatósági jellegű. Ettől függetlenül egyébként a jogalkotó elkülöníti egymástól a felelősséget általános értelemben, a megőrzési felelősséget, valamint a leltárhiányért való felelősséget. Nyilvánvaló, hogy a munkakör jellegéből is adódik, melyik terheli a munkavállalót. Vannak olyan munkakörök, melyek esetében fel sem merül ez utóbbi, a leltárhiányért való felelősség, mások esetében pedig magától értetődően számolni kell ezzel.

Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a munkáltatót terheli minden esetben a bizonyítási kötelezettség, tehát az ő feladata, hogy a munkavállaló magatartása, és a kár közötti okozati összefüggést bizonyítsa. Emellett tény az is, hogy az úgynevezett vétkességen alapuló kártérítési felelősség kapcsán az objektív felelősség terheli a munkavállalót a megőrzésre átvettekkel kapcsolatban, például ilyen a leltárhiányért való felelősség.

Mikor állapítható meg a vétkességen alapuló kártérítési felelősség?

Alapvetően négy feltétele van annak, hogy a munkavállaló kártérítési felelőssége egyáltalán szóba kerüljön, ezek pedig a következőek:

• A munkavállaló és a munkáltató között munkaviszony áll fenn.
• A munkavállaló olyan vétkes magatartást tanúsított munkaköri feladatainak ellátásával kapcsolatban, amely kötelezettségszegést valósított meg.
• Vagyoni kár következik be a munkavállaló tevékenysége során.
• Ok-okozati viszonyban áll egymással az okozott kár és a kötelezettségszegés.

Mekkora kártérítésre kötelezhető a munkavállaló?

A kártérítés mértéke nem lehettöbb, mint a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összege. Abban az esetben, ha a kárt szándékos vagy súlyos gondatlan károkozás okozta, akkor a munkavállalónak a teljes kárt meg kell térítenie. A bíróság állapítja meg, hogy a károkozás szándékos volt-e vagy gondatlan, ez pedig a kártérítés mértékének megállapításában játszik szerepet. A kártérítési felelősség azonban csak az olyan károkra vonatkozik, amelyek bekövetkezésével számolhatott a munkavállaló. Az olyan károkért nem kell helyt állni, amelyek bekövetkezése nem volt előre látható. Bár nem ez a bevett gyakorlat, de a bíróság bizonyos különös méltánylást érdemlő esetekben a teljes kártérítés összegét mérsékelheti.

Mi tartozik a teljes kártérítés körébe?

A munkavállalónak a szükséges feltételek megléte esetében a munkáltató vagyonában észlelhető értékcsökkenést, elmaradt vagyoni előnyt, és a kárból eredő hátrányok kiküszöbölésére fordított költségeket is meg kell térítenie. Alapvetően pénzben kell megfizetni a kártérítést, de a körülményekből adódóan szóba kerülhet a természetben történő megtérítés is.

Mi a helyzet, ha többen okozzák a kárt?

Előfordulhat, hogy többen okozzák a kárt, ilyen esetekben egyetemleges felelősséggel tartoznak azért. Ha a kárt okozók eltérő mértékben tehetőek felelőssé, úgy a felróhatóság arányában kell a kártérítés összegének megfizetésében részt venniük. Ha nem lehet megállapítani az eset minden ismérvének tudatában sem, hogy milyen arányban működtek közre a károkozásban, úgy egyenlő arányban marasztalja el a bíróság az érintetteket.

Mikor beszélhetünk szándékos károkozásról?

Szándékos károkozásról akkor van szó, ha a kárt okozó előre látja, hogy cselekedete kárt fog okozni, és ezt kívánja is, illetve bár tisztában van a következményekkel, de belenyugszik azok bekövetkezésébe. Fontos, hogy az eredménnyel, vagyis a kár bekövetkezésével tisztában legyen, tehát pontosan tudja, hogy magatartásával biztosan kárt okoz. Szándékos károkozás esetén nem lehet méltányossági szempontokat érvényesíteni, és az is teljesen mindegy, hogy esetleg a munkáltató közrehatással bírt-e az eseményekre. Ilyen esetekben nem mentesülhet a munkavállaló a kártérítés megfizetése alól.

Miben különbözik az előzőtől a gondatlan károkozás?

Gondatlan károkozás esetén ugyan látja a munkavállaló, hogy kárt okozhat, de könnyelműen bízik abban, hogy elmaradnak a következmények. Előfordulhat az is, hogy éppen azért nem látja cselekményének lehetséges következményeit, mert elmulasztja a tőle elvárható körültekintést, vagyis hanyagság esete következik be. Ilyenkor van lehetőség a kártérítés összegének mérséklésére és a munkáltató szerepét is lehetséges vizsgálni az ügyben.

Hogyan érvényesítheti kártérítési igényét a munkáltató?

Abban az esetben, ha a kártérítési igény nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát, úgy írásbeli fizetési felszólítással érvényesítheti igényét a munkáltató. Közvetlen kötelezés esetén határozat segítségével érvényesítheti kárigényét a munkáltató. Ebben szerepeltetni kell a kártérítés összegét, valamint tájékoztatnia is kell a munkáltatót arról, hogy milyen jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésére, amelyekkel igény esetén élhet. Továbbá fontos, hogy ennek határideje is szerepeljen a határozatban. A megállapított tényállás, az indokolás, a bizonyítékok, valamint a kár kiszámításának módja is helyet kell, hogy kapjanak a határozatban, és persze a jogszabályi hivatkozások sem hiányozhatnak.

Amennyiben fizetési felszólításról van szó, úgy a keresetlevelet harminc napon belül elő kell terjeszteni. A munkajogi igény egyébként három év alatt évül el, de ha személyiségi jogsértésre került sor, vagy bűncselekmény okozta a kárt, úgy a kártérítés megfizetése iránt igény öt év után évül csak el.

Munkavállalóként és munkáltatóként is rendkívül fontos, hogy tisztában legyen a kártérítési felelősségre vonatkozó szabályokkal. A munkavégzés során mindig az elvárható körültekintéssel célszerű ellátni a feladatokat, de munkáltatóként is fontos, hogy biztosítva legyenek a megfelelő körülmények ahhoz, hogy zökkenőmentesen történhessen a munkavégzés.