Munkavállalás kapcsán a munkabér, valamint az ezért szükséges munkaidő szoktak az elsődleges szempontnak számítani. Nem mindegy, mennyi időt kell a munkahelyen tölteni, s ezt anyagilag mennyiben értékeli a munkáltató. A munkaviszony létesítéséhez mindenképpen megkövetelt munkaszerződésben ezeknek az információknak feltétlenül szerepelniük kell.

A munkaidő gyakorlatilag a munkába állástól kezdve a feladatok befejezéséig tartó időszak, melyben olyan előkészítő és befejező tevékenységek is beletartoznak, amelyek a munkakörhöz tartoznak. Vannak tipikusan ilyen teendők, amelyeket külön utasítás nélkül is el kell végezni, vagy munkakörből adódóan terhelik a munkavállalót. Például a céges gépjárművet használók munkaideje nem csak a konkrét napi feladatokra szokott hárulni, de gyakran az autó karbantartásával, tisztításával kapcsolatos teendőkre is. Fontos, hogy a hasonló plusz teendők mindig munkaszerződésbe legyenek foglalva, ellenkező esetben a munkáltató jogalap nélkül követelné ezek elvégzését. A megfelelően összeállított, minden részletre kiterjedő munkaszerződés nélkülözhetetlen a későbbi jogviták elkerülése érdekében.

Rendelkezésre állás munkaidőben

A vonatkozó jogszabályok szerint a munkaidő kapcsán a rendelkezésre álláson van a hangsúly. A munkavállaló köteles a munkáltató rendelkezésére állni munkaidőben, tehát akkor is, ha bármilyen külső ok, például anyaghiány miatt nem végez konkrét munkát. A jogszabály alapján ennek ellenére is jár neki a munkabér. Fontos megemlíteni, hogy munkavégzésre alkalmas állapotban kell rendelkezésre állnia, ellenkező esetben akár azonnali hatályú felmondással is élhet a munkáltató.

A munkaidő lehet teljes, vagy részmunkaidő. Erről a munkaszerződésben szoktak rendelkezni, amennyiben ez nem történik meg, úgy általános értelemben a nyolc órás, teljes munkaidőt vesszük alapul. Fontos információ, hogy a napi teljes munkaidő maximum napi 12 óra lehet készenléti jellegű munkakör esetében, illetve akkor, ha a munkavállaló a munkáltató, vagy a cég tulajdonosának hozzátartozója. Természetesen lehetőség van arra is, hogy a teljes munkaidőnél rövidebben állapodjanak meg a felek.

A munkarend megállapítása

A vonatkozó jogszabály a munkáltató jogaként ír a munkaidő megszervezéséről, vagyis a munkarend megállapításáról. A törvényben foglalt korlátozások és szabályok betartása mellett tehát a munkáltató joga dönteni arról, hogy miként állapítja meg a munkarendet. Fontos, hogy az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményei ne szenvedjenek csorbát. Sajátos helyzet a kötetlen munkarend megállapítása, erre akár úgy is mód van, ha a munkaszerződést módosítják a felek, és az idő beosztását a munkavállalónak engedi át a munkáltató- természetesen a munkaköri kötelezettségek maximális teljesítése mellett. Legtöbbször vannak azonban olyan teendők, melyeket csak időponthoz kötötten végezhet a munkavállaló, vagy határidős jelleggel teljesítheti munkavállalói kötelezettségeit.

Hogyan történik a munkaidő beosztása?

A munkarend alapvetően hetente öt napra, hétfőtől péntekig kerül beosztásra. Amennyiben a cég üzemelése, valamint a feladatok hatékonyabb ellátása ezt megkövetelik, úgy lehetősége van a munkáltatónak arra, hogy ettől eltérően állapítsa meg a munkarendet. A tervezhetőség érdekében legalább hét nappal korábban, és egy hétre előre tájékoztatni kell a munkavállalót a várható munkarendről, amennyiben ez nem történik meg, úgy továbbra is az előző munkarend tekinthető irányadónak. A jogszabály lehetőséget kínál arra a munkáltatónak, hogy amennyiben előre nem látható körülmény adódna, úgy négy nappal korábban még módosíthatja a munkarendet, s ehhez a munkavállalónak a vonatkozó törvény értelmében kötelessége alkalmazkodni. Létezik továbbá az úgynevezett osztott munkaidő fogalma, ilyenkor a napi munkaidőt két részletben köteles a munkavállaló letölteni, közöttük azonban két óra pihenőidő biztosítása szükséges.

Mit jelent a munkaidő-keret?

A munkáltatónak lehetőség van arra is, hogy a munkavállaló számára a teljesítendő munkaidőt hosszabb időtartamra meghatározva írja elő. Ilyenkor nem napi munkaidő kerül előírásra, hanem egy bizonyos időegység alatt ledolgozandó munkaidő. A szerződésben a kezdő és a befejező időpont meghatározásával állapítható meg a munkaidő-keret.

A jogszabály a munkaidő-keretre vonatkozóan is előírásokat tartalmaz, tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét lehet. Ez felemelhető legfeljebb hat hónapra, vagy huszonhat hétre a következő esetekben:

• megszakítás nélküli munkavégzés
• több műszakos tevékenység
• idényjellegű munka
• készenlét
• polgári repülés terén történő munkavégzés
• személy-, és utasszállítás kapcsán
• kikötőben végzett munka terén.

Ügyeljen a munkaszerződésben foglaltakra!

A munkaszerződés alapos áttanulmányozása, és a felmerülő kérdések azonnali tisztázása kiemelt jelentőséggel bír akkor is, ha a munkaidőről és a munkarendről van szó. Számos későbbi félreértés kerülhető el, ha már a kezdetekkor felteszi azokat a kérdéseket, amelyek nem tiszták. Különösen nagy jelentőséggel bír ez akkor, ha nem a hagyományos értelemben vett nyolc órás munkaidőről van szó, hanem például munkaidő-keretben történik a munkaidő meghatározása, vagy osztott munkaidőről, esetleg idényjellegű, készenléti munkakörökről van szó. A teljes munkaidő mellett vállalt további, részmunkaidős tevékenység kapcsán pedig fontos tisztában lenni azzal, hogy a kettő összeegyeztethetősége kizárólag a munkavállaló felelőssége, tehát ha ennek hiányából fakadóan nem tud eleget tenni bármelyik munkahelyen kötelezettségeinek, azért felelősségre vonható a munkaszerződés alapján. Ügyeljen arra, milyen feltételekkel vállal munkát, ezzel számos kellemetlenséget elkerülhet! Amennyiben a munkakörrel további teendők is járnak a munkaidőn túl, azt mindenképpen a munkaszerződésbe bele kell foglalni.