A munkaszerződés kötelező tartalmi elemeként kell szerepeltetni a munkaidőre vonatkozó követelményeket. A munkaviszony jellegétől, a munkakörtől, tevékenységi területtől függően azonban szükségessé válhat a rendes munkaidőn túl az úgynevezett rendkívüli munkavégzés is. Ennek pontos szabályait a Munka törvénykönyve tartalmazza, de az egyedi helyzetekre vonatkozóan minden esetben helyet kell, hogy kapjon a munkaszerződésben a vonatkozó információ. Amennyiben ez nem így történik, úgy a munkavállaló kérése alapján írásban kell elrendelni a rendkívüli munkaidőt.

Alapvetően elmondható, hogy a munkavállaló a munkaidőn túl munkavégzési kötelezettséggel nem tartozik a munkáltató felé. Bizonyos körülmények azonban szükségessé teszik, hogy a munkaidőkereten felül, a beosztástól eltérően munkaidő kerüljön megállapításra, vagy az ügyelet néven ismert munkavégzés váljon szükségessé. Fontos tisztában lenni azzal, hogy amennyiben baleset, súlyos kár, vagy például a környezetet és egészséget fenyegető veszély megelőzése a cél, úgy a rendkívüli munkaidő nem korlátozott. Egyébként a jogszabályban megtalálhatóak az erre vonatkozó felső korlátok.

Mikor beszélhetünk rendkívüli munkavégzésről?

Ha a munkavállaló a rendes munkaidejét meghaladóan, a munkáltató által is igazoltan plusz munkát végez. Ha tehát munkaidejében nem fejezi be a rá bízott feladatokat, akkor azok teljesítése hiába történik a munkaidőn túl, nem minősül rendkívüli munkavégzésnek. Hiába esik viszont a munka pihenőnapra, vagy munkaszüneti napra, az csak akkor számít rendkívüli munkavégzésnek, ha a napra előírt munkaidőt meghaladóan teszi dolgát a munkavállaló. Abban az esetben, ha a munkaidő nem munkanapokra beosztott, úgy azt kell vizsgálni, hogy a munkavégzés ideje az egy munkanapra számolt munkaidő-keretet meghaladja-e.

Nem minősül azonban rendkívüli munkavégzésnek az a helyzet, ha a munkavállaló távollétét egy másik időpontban pótolja, természetesen a munkáltató tudtával.

Mennyi lehet a rendkívüli munkavégzés időtartama?

A rendkívüli munkaidő évenként maximum kétszázötven órát tehet ki. Kollektív szerződés előírásai alapján háromszáz óra lehet a maximális időtartam. Abban az esetben, ha a munkavállaló év közben létesített munkaviszonyt, vagy határozott idejű, esetleg részmunkaidős munkáról van szó, úgy nyilván, időarányosan kerül kiszámításra a rendkívüli munkavégzés maximális ideje.

Mikor nem rendelhető el rendkívüli munkavégzés?

A Munka törvénykönyve bizonyos esetekben védelemben részesíti a munkavállalót a rendkívüli munkavégzés elrendelése kapcsán is. Ennek alapján rendkívüli munkaidő, vagy készenlét nem rendelhető el

• a várandósság megállapításától kezdve egészen a gyermek hároméves koráig.
• az egyedülálló szülő esetében a gyermek hároméves koráig
• olyan esetekben, ha a munkavégzés a rendkívüli munkavégzéssel egészségügyi kockázatot jelentene a munkavállaló számára.

A gyermekes munkavállalók érdekeinek védelme érdekében a jogszabály lehetővé teszi számukra a választást, hogy ha egyedül nevelik a gyermeket, akkor saját belátásuk szerint dönthetnek arról, hogy a hároméves kor elmúlta után a négyéves kor elértéig vállalják-e a rendkívüli munkaidőt, valamint a készenlétet. Ilyen esetekben viszont hozzájárulás nélkül is elrendelhető rendkívüli munkaidő akkor, ha egészséget, környezetet veszélyeztető kockázatról van szó, vagy elemi csapás, súlyos kár, baleset következett be. Ilyen esetekben szükségessé válhat a munkavállaló munkavégzése akkor is, ha gyermeke három és négy év között van, és egyedül kénytelen nevelni azt.

Az ügyeletről és a készenlétről, mint rendelkezésre állási időről érdemes tudni, hogy idejük szintén maximalizált. Ennek megfelelően az ügyelet huszonnégy óránál több nem lehet, ebbe pedig beletartozik már a megkezdés napjára beosztott munkaidő is. A készenlét havonta százhatvannyolc órát tehet ki. Olyan napokra, melyek heti pihenőnapnak számítanak, havi szinten maximum négyszer rendelhető el készenlét.

Az ügyelet és a készenlét

Egyes munkakörökben azok jellegéből, valamint az ellátandó feladatokból adódóan ügyelet, valamint készenlét rendelhetőek el. Ezek ideje alatta a napi munkaidőn túl rendelkezésre állási kötelezettség terheli a munkavállalót, ami azt jelenti, hogy köteles olyan állapotban lenni, hogy az esetleges munkáltatói utasítás szerint azonnal munkavégzésre alkalmas legyen.

Ügyelet esetében a munkaszerződésben foglaltak szerint pontosan meghatározott helyen kell tartózkodnia a munkavállalónak. Készenlét esetében ez annyiban módosul, hogy a munkavállaló dönt arról, hol tartózkodik, viszont azt biztosítania kell, hogy szükség esetén a legrövidebb időn belül, haladéktalanul rendelkezésre tudjon állni. Ha tehát készenlét szabályai vonatkoznak a munkavállalóra, akkor nem célszerű több kilométerrel a munkavégzés helyén kívül tartózkodni, hiszen így szükséghelyzetben nehezített a megjelenés és a munkavégzés.

Nem csak írásba kell foglalni az ügyelet és a készenlét tényét, de az ilyen módon szükségessé váló rendelkezésre állás időtartamáról előre tájékoztatni kell a munkavállalót. Legalább egy héttel korábban, egy hónappal előre közölni kell ezeket. Előfordulhat persze, hogy olyan körülmény adódik a munkáltató tevékenységi körében, melyet előre nem láthatott. Ilyen esetekben lehetőség van arra, hogy négy nappal korábban módosítsa a korábbiakban elrendelteket az ügyelettel, valamint a készenléttel kapcsolatban.

Megtagadható a rendkívüli munkavégzés?

A jogszerűen elrendelt túlmunkavégzés megtagadása akár rendkívüli felmondásra is okot adhat, tehát munkavállalóként érdemes pontosan ismernie azokat a szabályokat, amelyek a vállalt munkakörrel járó, rendkívüli munkavégzésre vonatkoznak. Amennyiben a korábbiakban felsorolt, jogszabály által is támogatott esetekről van szó, akkor a munkáltató nem rendelheti el a rendkívüli munkavégzést, valamint ha mégis megteszi, s az ilyen módon történő munkavégzést a munkavállaló megtagadja, úgy nem érheti semmilyen hátrányos jogkövetkezmény az utasításnak való ellenállás miatt.