Munkavállalás során érdemes tisztában lenni azzal, hogy milyen módon szüntethető meg a munkaviszony. Alapvetően ennek három módját különítjük el:

• Közös megegyezéssel, miként nevéből is adódik, a munkaadó és a munkavállaló együttes elhatározása alapján.
• Felmondással, korábban ezt nevezték rendes felmondásnak.
• Azonnali hatályú felmondással, amelyet sokan csak rendkívüli felmondásként ismernek.

Mindezek közül az azonnali hatályú felmondás külön figyelmet érdemel, ugyanis akár felesleges munkajogi vitáktól is megkímélhetjük magunkat, ha tisztában vagyunk azzal, milyen esetekben van erre joga a munkaadónak. Alapvetően kötelezettségszegés áll az azonnali hatályú felmondás hátterében, de természetesen előfordulhat más olyan cselekmény is, amely a munkaviszony ilyen jellegű megszüntetéséhez vezet.

Ki kezdeményezheti?

Sokan azt gondolják, hogy kizárólag a munkaadó kezdeményezheti az azonnali hatályú felmondást, pedig ez korántsem így van. Előfordulhat ugyanis a munkaadó részéről is olyan helyzet, amikor a munkaszerződésben foglalt követelményeknek nem tesz eleget, például nem teljesíti a munkabér kifizetésére vonatkozó kötelezettségeit. Ilyenkor a munkavállalónak joga van rendkívüli felmondást kezdeményezni. Mindegy, hogy határozott, vagy határozatlan időre kötött munkaszerződésről van szó, az azonnali hatályú felmondással- miként nevéből is adódik-, azonnal megszűnik a munkaviszony. Fontos tisztában lenni azzal is, hogy ilyenkor az olyan tipikus felmondási tilalmak, mint a terhesség idején nem lehet felmondani, nem érvényesül. Végkielégítésre sem tarthat igényt a munkavállaló még abban az esetben sem, ha erre egyébként munkaviszonya idejéből fakadóan lehetősége lenne.

Abban az esetben, ha munkáltatói oldalról kerül sor az azonnali hatályú felmondásra, akkor kizárólag úgy érvényes az, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója tesz jognyilatkozatot erre vonatkozóan. Ha ez nem így történik, és nem ő írja alá, akkor a felmondást érvénytelennek kell tekinteni. Fontos, hogy a munkáltató foglalja bele a felmondásba azt is, hogy milyen jogorvoslati lehetőségekkel élhet a munkavállaló, ha ezt meg kívánja tenni, valamint az erre rendelkezésre álló határidőről is tájékoztatni kell.

Milyen érvényességi feltételei vannak az azonnali hatályú felmondásnak?

A felmondásra jogosult személye mellett további érvényességi kellékei is vannak a felmondásnak, így azt mindenképpen írásba kell foglalni, indokolni kell azt, valamint ezt a jog által erre biztosított határidőn belül kell megtenni. Ha az azonnali hatályú felmondást kötelezettségszegés indokolja, akkor 15 napon belül van lehetőség arra, hogy kezdeményezze az érintett fél azt. A valóságnak megfelelően, az okokat feltárva kell tájékoztatni arról a másik felet, hogy miért került sor a rendkívüli felmondásra. Fontos tisztában lennie azzal, hogy a felmondási okok köre utólag nem bővíthető. Mindez azt a célt szolgálja, hogy hitelt érdemlően tájékoztassa a felmondó fél a másikat a tényekről.

Mit jelent az indokolási kötelezettség?

Az azonnali hatályú felmondás esetében feltétlenül indokolni kell, hogy arra miért kerül sor. Ennek a már említett 15 napon belül meg kell történnie. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy a munkavállalók gyakran vitatják a felmondás okait, és akár munkaügyi bírósághoz is fordulnak igazuk érvényesítése érdekében. Éppen ezért, és a bíróság által esetlegesen megítélhető kártérítés elkerülése végett nagyon fontos, hogy mindig megtörténjen az indokolás, mégpedig a valóságnak megfelelő tartalommal. Egyetlen kivétel van az indokolási kötelezettség alól, ez pedig nem más, mint a próbaidő alatti felmondás, amely nem követeli meg az indokolást.

Ha például a munkáltató arra hivatkozik, hogy a munkavállaló nem tudja megfelelően ellátni feladatát, ezt a munkavállaló könnyen megtámadhatja bírósági úton. A világosság követelményének kizárólag a konkretizálás felel meg. Szintén túlzott mértékű szankcióként fogható fel, ha egyszeri késés szerepel az indoklásban. Kizárólag olyan magatartás minősül elfogadható indoknak, amely a munkaviszonnyal vagy a munkáltató működésével kapcsolatos konkretizálható esemény.

Mit jelent a munkakör átadása?

Ha a munkavállaló jogviszonya azonnali felmondással szűnik meg, ez nem mentesíti őt az alól, hogy munkakörét rendben átadja. Amennyiben ez nem történik meg, úgy jogellenes munkaviszony-megszüntetésről beszélünk, amely akár a munkavállaló részéről történő fizetési kötelezettséggel is járhat, ugyanis ekkor a felmondási időre járó átlagkeresetet kell megfizetnie a munkavállalónak a munkaadó felé. További kötelezettséget keletkeztet az a helyzet, ha a munkakör átadásának hiányosságaiból fakadóan a munkaadónak kára keletkezik. Ilyenkor maximum 12 havi távollét összegéig terjedő kártérítésre kötelezhető a munkavállaló.

Azonnali hatályú felmondás helyett közös megegyezés?

Előfordulhat, hogy a munkavállaló nyilvánvalóan nem szándékosan szeg meg valamilyen kötelezettséget. Ilyenkor egyfajta alternatív lehetőséget kínál az, ha a munkáltató felajánlja a közös megegyezés aláírásával történő munkaviszony megszüntetést. Abban az esetben, ha ebbe nem megy bele, akkor célszerű azonnal aláíratni az azonnali hatályú felmondást.

Hogyan történnek a kifizetések?

Természetesen azonnali hatályú felmondás esetén is megilleti a munkavállalót a munkabér, melyet a felmondás napjával bezárólagos időtartamra kell kifizetni. Minderre öt munkanap áll rendelkezésre, csakúgy, mint az igazolások kiadására.

Van-e felmondási idő?

Míg a felmondási idő alapesetben 30 nap, és a munkaviszonyban töltött évekkel egyenes arányban növekszik öt-hatvan nappal, addig az azonnali hatályú felmondás esetében ilyenről nem beszélhetünk.

A legjobb tanács tehát, amit adhatunk nem más, mint az, hogy a munkaszerződésben vállalt kötelezettségeket maradéktalanul teljesítse, és ne tanúsítson olyan magatartást, amellyel a munkáltatónak kárt okozhat, ugyanis ebben az esetben azonnali hatályú felmondás keretein belül érhet véget munkaviszonya.