Mennyit kell fizetni érte?
A szociális ellátás e formája naponta maximum négy órás lehet, és a helyi önkormányzatok, valamint anyagi helyzet alapján az idősek finanszírozzák annak ellenértékét. Az önkormányzatonként eltérő szabályozás alá esik, hogy kinek mennyire kell beleszállni a fizetésbe. Egyes önkormányzatok a sávos módszert követik, mely szerint jövedelemarányosan kerül kiszámításra a díj. Máshol egységárat határoznak meg, ami óránként pár száz forint, de a nagyon szegények esetében akár el is tekinthetnek a díjfizetéstől. A házi segítségnyújtás ellenértéke tehát a térítési díjból, az állami normatívából, valamint az önkormányzat által adott részből kerül finanszírozásra.
Ki jogosult rá?
Rászorultságtól és az elvégzendő feladatoktól függően rangsorolja a vonatkozó rendelet az érintetteket, s ezek alapján egyfajta pontrendszerben kategorizálja őket. Több területen rangsorolják az igénylőket az élet egyes területeit végiggondolva. Ha tehát például a tisztálkodással gondja akad, akkor az ötös skálán öt pontot fog kapni. Mindezek alapján kerül kiszámításra egy pontszám, amelynek függvényében állapítja meg az önkormányzat, hogy napi hány óra házi segítségnyújtásra van szükség. A vonatkozó rendelkezés ezeket a határértékeket emelte meg jelentősen.
A tapasztalatok alapján elmondható, hogy a rászorultak a jövőben feleannyi ideig fogják kapni a gondozást, mint amit a jelenlegi szabályozás engedélyez. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha nem éri el az idős ember a minimális pontszámot, akkor sem fog segítséget kapni, ha arra szemmel láthatóan is szüksége van, tehát a családnak kell valahogy megoldani a napi segítséget még akkor is, ha ez egyébként munkájuk rovására megy. A házi segítségnyújtást csak akkor kaphatja tehát meg az érintett, ha állapota legalább annyira leromlik, hogy jogosult legyen a napi egy órás gondozásra.
Milyen segítségre szorulnak általában az idősek?
A gyakorlat a 64. életév környékére teszi azt az időpontot, amikortól már egyre nagyobb fokú segítségre szorulnak rá az idősek. Természetesen ez egyéni egészségi állapot függvényeként alakul, tehát könnyen lehet, hogy már jóval korábban is szinte mindennapi ellátást, gondoskodást igényelnek a betegek. Az állam ezúttal egyértelműen abban az irányba tett intézkedéseket, hogy a jövőben a családtagok feladata legyen javarészt ezeknek a teendőknek az ellátása. Jogos azonban a felháborodás, hiszen tény, hogy a sokszor napi 12 órás munkavégzés, a gyermeknevelés, vagy éppen a távoli lakóhely miatt a család egyszerűen nem jut el elég gyakran a szülőkhöz.
Nem csak a bevásárlásról, vagy a lakhatási körülmények fenntartásáról van sokszor szó, hanem a mozgásukban korlátozott, esetleg szellemileg leépült idősek olyan tevékenységeinek biztosításáról is, mint az öltözködés, a tisztálkodás, vagy a gyógyszerek megfelelő adagolása. Világosan látható tehát, hogy a probléma messzebbre nyúlik, mintsem a házi segítségnyújtás igénylésének szigorítása. További problémát jelent az olyan idősek helyzete, akikkel családjuk ilyen vagy olyan okoknál fogva nem tartja a kapcsolatot. Számukra sok esetben ténylegesen is az életben maradás és az emberhez méltó életkörülmények biztosítása a tét.
A kormány célja az elmúlt években az volt, hogy az idősek saját otthonukban élhessenek, és ne legyen szükség bentlakásos intézetekben történő elhelyezésre. Az ápolószolgálat azonban eddig sem minden településen volt megfelelő számban elérhető, és jóval több volt a rászoruló, mint ahányan valós segítséget kaphattak. A statisztikák alapján elmondható, hogy az elmúlt években megsokszorozódott az ellátottak száma, így 48 ezer főről 130 ezerre nőtt azok száma, akik a házi segítségnyújtás keretein belül vehettek igénybe segítséget mindennapjaikban.
A területen dolgozók jövedelme egyébként nagyon alacsony, és sok esetben a gondozottakhoz való eljutás költségei sem kerülnek megtérítésre. A gondozottak számának csökkentése a minőségi ellátást is célozza, de ugyanakkor nyitva marad a kérdés, mely szerint mi lesz azokkal az idősekkel, akik nem érik el a szükséges pontszámot, s ezáltal mindennapi segítség nélkül maradnak. Számukra ugyanis sokszor olyan hétköznapi tevékenységek is gondot okoznak, amelyekről életerős fiatalok, vagy középkorúak nem is gondolnák.
A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy sok esetben visszaélések történtek a házi idősgondozás kínálta lehetőségekkel, és voltak, akik például kutyasétáltatásra, vagy például nyúlketrec takarításra vették igénybe a szolgáltatást. A szigorító intézkedések tehát ilyen módon a közpénzek jobb felhasználását is célozza a jogalkotó.
Mi kerülhet a gondozási naplóba?
Már a korábbi szabályozás is kötelezővé tette a gondozási napló vezetését, amelyben fel kellett tüntetni, hogy milyen feladatokat látott el a gondozó a központilag meghatározott tevékenységek mellett. A jelenlegi szabályozás értelmében kizárólag olyan tevékenységek lesznek feltüntethetőek, amelyek az adott listán szerepelnek. Központi költségvetési támogatásra ugyanis kizárólag ezek jogosultak, tehát a gondozó csak ezeket végezheti el.
A vonatkozó jogszabályok kapcsán a nyilatkozatok szerint a közpénzek jobb felhasználása tette szükségessé a szigorítást, továbbá az, hogy amikor tudnak, akkor a családtagok gondoskodjanak a rászorulókról. A gyakorlatban azonban valószínűleg azzal kell majd szembenézni, hogy sok idős megfelelő ellátás nélkül marad a jövőben. A helyzeten az sem javít, hogy idén a méltányossági ápolási díj is megszűnik, tehát a családok helyzete még nehezebbé válik a jövőben az idősgondozás feladatait szem előtt tartva.
Előreláthatólag az önkormányzatok is nehéz helyzetbe kerülnek majd, hiszen anyagi forrásaikat kénytelenek lesznek úgy beosztani, hogy az idősek gondozására fordítható összeget faragják le. Miként azt már megszokhattuk, a jogszabályok szigorodását ismételten nem a tehetősebb réteg fogja megérezni, hanem az idősek esetében azok, akik falvakban, kisvárosokban élnek, és az önkormányzatok egyébként is kevésből tudnak csak gazdálkodni. A kérdés tehát az, hogy meddig kell romlani az idősek állapotának ahhoz, hogy valós segítséget kapjanak majd a jövőben az egyre szigorodó házi segítségnyújtás keretein belül.
